Évtizedek óta hűségesek a Széchenyi István Egyetemhez azok a munkatársak, akiket az intézményben eltöltött 40, 30 vagy 25 éves jubileumuk apropójából kereshettünk fel. Az ünnepelteket sikereikről és elköteleződésükről kérdeztük. (2. rész)
Barsi Ernő emlékét élteti
Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna, a Széchenyi István Egyetem alumnájaként az Apáczai-kar egyetemi docense, huszonöt éve kezdett dolgozni alma materében.
Mint mondja, igazán büszke arra, hogy a néprajztudomány doktoraként a kar első PhD-végzettségű oktatója lett, s hogy 2008-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíját is, majd ugyanabban az évben megkapta az MTA „Legjobb Előadásért Oklevelét”. Kilenc évig a kar TDK-elnöke volt. Fontos számára, hogy így is segíthette a tehetséges hallgatókat.
„Örömmel tölt el az is, hogy tizenegy éve egyik alapítója és szakfelelőse lehetek a kulturális mediáció szaknak, amelynek jó hírét viszik végzettjeink, így egyre népszerűbb. A hallgatókkal sok közös programunk, alkotásunk van. Együtt adtunk ki például több versantalógiát fotóimmal (Kávéházi Capriccio 2006, Napkeltétől napnyugtáig 2008, Reményfonó 2010), és filmeket is készítünk terepgyakorlatainkról. Diplomát szerzett hallgatóim sikeresek, és évek múltán is megkeresnek. Véleményükre vagyok a legbüszkébb. Egyet kiemelnék: »A tanárnő előadásai által szakmailag sokat fejlődtem, és jobb emberré váltam«” – fejtette ki dr. Lanczendorfer Zsuzsanna.
Jubileuma kapcsán kérésünkre azt is összefoglalta, miért kötődik a Széchenyi-egyetemhez. „Mert szülővárosomban, Győrben dolgozhatok munkába állásom óta. Mert itt végeztem a tanító szakot, a karunk volt első alma materem, így tanítók tanítója lehetek. Itt ápolhatom mesterem, dr. Barsi Ernő emlékét előadásaimban, írásaimban és a róla elnevezett szakkollégiumban. Mert nemcsak kollégáim vannak, hanem barátaim is” – hangsúlyozta meghatottan.
Szemléletet formáló oktató
Dr. Horváth Balázs, az Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Kar dékánja ugyancsak huszonöt éve dolgozik a Széchenyi István Egyetemen. Született győriként a diploma megszerzése után egyértelmű volt számára, hogy a győri főiskolán kezdje meg szakmai karrierjét. Nem csalódott, a változatos, változó kihívásokat tartogató, és a tanulás, megújulás lehetőségét állandóan magában hordozó közegbe került.
„Prileszky István tanár úr szakmai és emberi tanácsai indítottak el, és kísérnek ma is. Ezt követően kezdő vezetőként Szekeres Tamás rektor úr tanácsai, gondolatai hatottak rám, melyek közül szinte mindegyikét megjegyeztem, megőriztem. Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt huszonöt évben megszerzett tudást, tapasztalatot átadhatom, szemléletet nyújthatok a hallgatóknak. Emellett jó érzés érdekes kérdések megválaszolásával is foglalkozni, utánajárni annak, mások mit gondolnak egy-egy kérdésről” – emlékezett dr. Horváth Balázs.
Kezdő főiskolai tanársegédként, 25 éve nem gondolta, hogy 13 évvel később tanszékvezető, azt követően négy évvel pedig dékán lesz. Mégis úgy látja, szakmai szempontból talán arra lehet a legbüszkébb, hogy az egyetemi munkája, az elért közvetlen eredmények hatására minden évben meghívást kap a legfontosabb hazai közlekedési konferenciákra. Bő tíz éve a legnagyobb hazai civil szakmai szervezet, a Közlekedéstudományi Egyesület főtitkárhelyettese és megyei elnöke is, valamint 2021 óta a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedés- és Járműtudományi Bizottságának a titkára. Több folyóiratban, szemlében szerkesztőbizottsági tisztséget is betölt. „Mind közül azonban talán a legnagyobb elismerés és szakmai siker, hogy 2012 és 2014 között a Budapesti Közlekedési Központ igazgatósági tagja voltam, így részese lehettem több, nagy budapesti közlekedési beruházás megvalósulásának” – összegzett a dékán.
Hálás a magas színvonalú munkáért
Farkas Zsolt, a Művészeti Kar tanársegéde számára a Széchenyi István Egyetem egyfajta folytonosságot, állandóságot is jelent, hiszen az oktatóként itt eddig eltöltött 25 éven túl már a tanulmányait is itt végezte dr. Hab. Choi Insu növendékeként. Ezt követően négy évig a müncheni Hochschule für Musik hallgatója volt, majd visszatért immár kollégaként egykori tanárai mellé.
Arra a kérdésre, hogy miért szeret itt tanítani, frappánsan válaszolt. „Tulajdonképpen ugyanazért, amiért szerettem már hallgatóként is az intézményt: a támogató, családias légkörért és a személyre szabott, magas színvonalú szakmai munkáért. Azért, mert azt tapasztalom, hogy sem növendékként, sem oktatóként nem szigetelődik el senki, őszinte és nyitott kapcsolatokat látok mind a hallgatók és tanáraik, mind az itt oktatók közötti viszonylatban is. Ezek pedig egy művészeti intézményben nélkülözhetetlen, de mégsem magától értetődő feltételei egy jövőbeli szakmai pálya megalapozásának.”
Hozzátette: a trombita tanszak korrepetitoraként örömmel tölti el, ha hozzá tud járulni egy sikeres vizsgához, egy ünnepélyes diplomakoncerthez vagy országos versenyeken való jó helyezés eléréséhez.
Akinek Tokió nem álom
Dr. Lencse Gábor, a Széchenyi István Egyetem Távközlési Tanszékének egyetemi tanára, ha visszatekint eddigi pályájára, azt mondja, a szabadság miatt szeret a győri egyetemen dolgozni.
„Persze ez az idők folyamán ez mindig mást jelentett. Főiskolai tanársegédként azt, hogy a tanszékvezetőm, dr. Borbély Gábor mindenben támogatott, de nem szólt bele a tárgyaim tartalmába, sőt arról sem számoltatott be, éppen hol tartok a doktori kutatásaimmal, mert megbízott bennem. Aztán később szabadon pályázhattam, és a megnyert összegből az elképzeléseim szerint építhettük a Távközlés-informatika Oktató- és Kutatólaboratóriumot. Szakirányfelelősként az új távközlés-informatika, majd infokommunikáció szakirányok elindításában is szabad kezet kaptam. Amikor több alkalommal kutatási ösztöndíjat nyertem Japánba, a vezetők és kollégáim mindent megtettek, hogy éljek a lehetőséggel, és szabadon elutazhassak. Új dékánunk, dr. Horváth Zoltán pedig lehetővé tette, hogy saját kutatócsoportot alakítsak az általam fontosnak tartott témában” – fejtette ki dr. Lencse Gábor, aki megkeresésünkkor is Japánban tartózkodott.
Úgy látja, oktatási szempontból egyértelműen arra a körülbelül 100 hallgatóra lehet büszke, akik az ő témavezetésével készítették el a szakdolgozatukat, diplomamunkájukat vagy PhD-disszertációjukat. A vállalati együttműködések terén pedig számára a legfontosabb a Telenor Magyarország Zrt. kutatás-fejlesztési megbízása, aminek a következtében már több mint tíz éve az IPv6 áttérési technológiák területén kutathat.
„Ezen a területen kollégáimmal és hallgatóimmal értékes eredményeket értünk el, sokat publikáltunk, még egy hiánypótló magyar nyelvű szakkönyvet is írtunk az IPv6-ról. A szívemhez most az a téma áll legközelebb, amin jelenleg Tokióban ösztöndíjjal kutatok: NAT64 átjárók teljesítőképességének vizsgálata” – mesélte kérdésünkre.
Biztos jövőképet sugalló szemlélet
Dr. Kovács Attila, az Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar egyetemi docense az elmúlt években számos intézményi struktúrát megismerhetett, de mint mondja, minden részrehajlás nélkül állítja, a Széchenyi István Egyetemen úgy érzi, az eddigi legelőremutatóbb, legdinamikusabb intézménynél dolgozhat.
„Ez megmutatkozik egyrészt azokban a kézzelfogható, látványos infrastruktúra-fejlesztésekben, amelyeket főleg az utóbbi két évben tapasztalunk a mosonmagyaróvári karon. Az is kijelenthető, hogy ilyen mértékű beruházásokra eddig soha nem került sor. Másrészről a Széchenyi-egyetem egyedülálló struktúrával, ha tetszik, filozófiával rendelkezik a hazai felsőoktatási intézmények között. Ez jelent meg a tantervreform során, ez mutatkozik meg a nemzetköziesítés terén, a pályázatok támogatásában, de az egyéni előmenetelhez való hozzájárulás tekintetében is. Ezen felül az a felsővezetői szemlélet, amely folyamatosan biztonságot, tervezhetőséget és jövőképet sugall, nagyban hozzájárul, ahhoz, hogy az ország legjobb felsőoktatási színhelyének tekintsem a Széchenyi István Egyetemet, és tényleg szeressek itt dolgozni” – szögezte le dr. Kovács Attila.
Az eddig elért személyes sikereiről szólva fontosnak tartja kiemelni, hogy a kutatási témájához kapcsolódó összes hazai intézetet, egyetemet, azok munkatársait megismerhette, együtt dolgozhatott velük. Ezzel párhuzamosan több évet tölthetett külföldi (belga, angol, kanadai) egyetemeken, kutatóintézetekben, majd később is folytatott kutatásokat például a Bruker cég karlsruhei fejlesztő központjában is. Ezek által megismerhette, kicsit el is sajátíthatta a nemzetközi kutatói attitűdöt és életformát.
„Tanszékvezetőként pedig úgy érzem, sikerült tovább folytatnom azt a szemléletet, fejlesztéseket, amelyeket Neményi Miklós akadémikus úr, korábbi tanszékvezetőm és mentorom elért, illetve megkezdett. Vonatkozik ez mind a pályázati tevékenységekre, mind arra a szakmai igényességre, amely a tanórák tartalmában és tartásában, tudományos szakmai szerepvállalásunkban, valamint intézményen kívüli kapcsolatok ápolásában is megnyilvánul. Folyamatosan építkezve sikerül egy olyan agrárműszaki tanszéket kiépíteni, amely meg tud felelni a kor igényeinek megfelelő (precíziós, IoT, drón stb.) technológiák bemutatására és egyetemi szintű kutatási tevékenységek végzésére” – tekintette át sikereit a tanszékvezető.
Fotók: Májer Csaba József, Kun Zoltán